2015. október 6., kedd

Anna, a világ legcsodálatosabb macija

Ez a történet egy kicsit karácsonyi lesz. Tudom, hogy az még messze van, de ez az egyik legkedvesebb történetem, amit valaha átéltem.

Tavaly karácsony előtt pár héttel történt. Már teljesen megszoktam, hogy itt lakom az új emberekkel és az éjszakai vigyázások is jól sikerültek. Egyszer sem esett baja a lánynak.
Megszerettem az új gazdáimat és szerintem Ők is megszerettek engem.

Egy téli este történt, hogy csöngettek. Én nem tudtam semmit, ki lehet az. De hát, ez szinte minden napos, hogy ahol laknak emberek, abba a házba becsöngetnek.
Hirtelen a lány is és a fiú is kiszaladt a szobából és lefutott a lépcsőn, hogy kinyissák az ajtót.
Nem értettem, mire ez a nagy rohanás. Soha nem láttam még ekkora izgalomban őket.

-Helló! Ide jön ez a nagy és nehéz csomag? - kérdezte egy hatalmas ember az ajtóban állva egy még majdnem nálánál is nagyobb csomagot tartva a kezében.
-Igen, nekünk jött- válaszolta a fiú, és tartotta is a kezét, hogy átvegye azt.
Szerettem az ilyen csomagokat, mert mindig tele volt meglepetéssel, meg egy csomó hasznos, színes dologgal. Viszont, azt nem gondoltam, hogy most az egyszer nekem is rejteget meglepetést.

Miután rendezték a számlát a futárral, bevonszolták a hatalmas dobozt az ebédlőben lévő asztalra. Nagy szerencséjük volt, hogy olyan nagy hely volt ott, mert különben nem fértek volna el.
Ahogy kinyitották a csomagot, máris megcsapta az orromat a karácsonyi sütemények illata.
Nincs medve ezen a vidéken, aki ellen tudna állni nekik.
Karácsonyi csomag, tele finomságokkal

De a legnagyobb meglepetés mégsem ez volt számomra.
Ahogy elkezdték kipakolni a csomagot, hirtelen valami feltűnt az ajándékok között.
Ismerős formája volt, de először nem tudtam kitalálni, mi is lehet az, így közelebb mentem.
Majd, abban a pillanatban elém ugrott..
- Hello!- mondta lágy, csengő hangon.
- Hello!- válaszoltam, mert annyira meglepődtem rajta, hogy más nem is tudott volna kijönni a számon. Még egy árva hang sem.
Jól megnéztem magamnak, mert nem nagyon tudtam eldönteni, mi is lehet ez.
- Én egy lány medve vagyok, és nagyon messziről utaztam idáig. Hosszú volt az út, és nagyon elfáradtam. Ez itt Anglia?
- Természetesen Anglia- válaszoltam remegő hangon, és akkorákra nyíltak a szemeim, azt hittem, menten kiesnek.
- Rendben, akkor jó helyre érkeztem- válaszolta.
- Igen, jó helyre, de én nem hiszem, hogy Te medve lennél. Ki mondta ezt a badarságot Neked? - kérdeztem felháborodva.
- Bocsánat, de én igenis medve vagyok. Ezt bárki megállapíthatja, aki csak rám néz. Miért mondod, hogy nem vagyok medve?
- Csak nézz rám, majd utána magadra. Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint egy medve. Még csak nem is vagy fehér.
- Arra nem gondoltál, hogy talán Te nem vagy medve? Ahonnan én jövök, minden medve barna, mint én. Senki sem látott még fehér medvét- válaszolta most már kissé felháborodva.
Azt hiszem akkor kicsit kihoztam a sodrából.

- Hogyan döntsük el, melyikünk medve, és melyikünk nem?- kérdeztem tőle, bár láttam a szemében, Ő eléggé meg volt győződve róla, hogy Ő bizony az.
- Kérdezzük meg a lánytól és a fiútól. Ők már láttak sok mindent, így biztosan majd el tudják dönteni, hogy mi az igazság.
Mind a ketten odamentünk hozzájuk, persze csak észrevétlenül, de úgy, hogy pont a kezük ügyébe essünk.
- Nézd csak, úgy néz ki, van még egy medvénk- kiáltott fel a lány.
- Igen, és ahogy látom, Shakespeare is már összebarátkozott vele. Látod Shakespeare, most már nem csak Te vagy medve a házban- szólt hozzám a fiú. Hirtelen azt gondoltam, csak rosszul hallok.
  Még egy medve? De hát Ő lány, és barna, és kisebb mint én. Hogyan lehetne már medve?- gondoltam magamban.
-Nézd csak, kaptunk mellé egy levelet is- szólalt meg meglepődve a lány.

"Küldöm Nektek ezt a kedves kis lány medvét, egyenesen Ausztriából. Remélem, jó gazdái lesztek úgy, ahogy Shakespeare-nak is. Bízom benne, ez után Shakespeare sem fogja nagyon egyedül érezni magát.
Sok szeretettel: Anna"

- Azt viszont nem írta, mi a neve, ennek a szép hölgynek- mondta a lány.
- Szerintem kapja az Ő nevét. Legyen Anna a neve- válaszolta mosolyogva a fiú.
- De jó! Akkor már van egy Shakespeare-ünk és egy Annánk.  

Ezután felmentünk a szobába, és Anna macit mellém tették, hogy összebarátkozzunk.
- Tehát akkor Te is medve vagy és én is. Mind a kettőnknek igaza volt. Ne haragudj, mert megbántottalak és mert nem hittem Neked. Leszel a barátom?- kérdeztem sajnálkozva.
- Persze, hogy leszek a barátod. Nem haragszom Rád, nem tudhattad, hogy másfajta medvék is élnek ezen a világon. De most már tudod- válaszolta mosolyogva, és csak úgy ragyogtak a barna szemei.
- Te vagy a világon a legszebb medve lány, akivel valaha találkoztam- mondtam teljesen lenyűgözve tőle.

Azóta már sok idő eltelt. Anna maci lett a legkedvesebb barátom, és soha-soha nem hagynánk már el egymást. Mindenhova együtt megyünk, és rengeteg kaland van már mögöttünk.
De ezt majd máskor mesélem el Nektek.
Anna maci és én, mint két jó barát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése