Az úgy történt, hogy mielőtt elkezdhettem volna heti háromszor az éjszakai őrző szolgálatot a lány mellett, aki az új gazdám lett, egy űrhajós kiképzésen kellett részt vennem. Nem értettem, ez mire jó, hiszen nem az űrben fogunk lenni éjszakánként, de hát mit tehet egy plüss medve. Bizonyosan nem ellenkezhet.
- Na, jó, és mikor ejtsük meg a Nagy Kiképzést?- kérdezte a fiú a lánytól
- Én minél előbb szeretném, hiszen akkor holnap már itt lehetne velem az ágyamban- mosolygott a lány, miközben reménykedve csillogtak a szemei a fiúra.
- Rendben, akkor mindjárt meg is csináljuk.
"Mindjárt meg is csináljuk?! Már most? Be se melegedtem még! Hahóóó! Hall engem valaki??" kiáltottam, ahogy a torkomon kifért, de senki nem hallott meg.
Egy kis időre magamra hagytak. Volt némi időm, hogy végig gondoljam, mit is takarhat ez az űrhajós kiképzés, és egyáltalán mi szükség rá. Nem akartam soha a Holdra vagy a Marsra menni. Nem vagyok én kutya, hogy a Holdat ugassam. A Marsból is csak a csokit szeretem.
Hogy igazán őszinte legyek Veletek, soha nem is érdekelt a csillagászat.
Most meg pont olyan párt fogtam ki, akik ilyen kiképzésre akarnak küldeni.
Bár, ha belegondolok, én lennék az első medve, aki az űrbe jut. Nagyon híres lennék. Na, innen nézve nem is hangzik ez olyan rosszul.
"Mr. Shakespeare Gagarin"- aztaaa!!!
Amúgy szerintetek űrruhában jól néznék ki?
Amíg átfutottak az agyamon ilyen gondolatok, már éppen kezdtem is beleélni magam ebbe a szerepbe. Majd egyszer csak a fiú megjelent a szobába, felemelt, és elkezdett cipelni magával.
Csak mentünk és mentünk, majd egyszer csak valami nagy fehérbe belerakott.
Itt minden hideg volt és fémes, kongott az ürességtől Egyedül ültem ott bent.
Aztán rám zárta a kör alakú ajtót.
 |
| Nem látszik az arcomon, de nagyon meg voltam ijedve |
Volt egy nagy ablaka, és még láthattam, ahogy a fiú megkérdezi a lánytól:
-Milyen programra gondoltál?
-Semmi erősre. Nem akarom, hogy fájjon neki. Nézd! Van ez a lágy program, és gyors pörgés sincs benne. Ezt biztos szeretni fogja.
Majd hallottam egy kattanást-gondolom, akkor záródott az ajtó- és elkezdődött.
Ahogy megmozdult a masina, én abban a pillanatban az oldalamra borultam.
Próbáltam felállni, de akkor meg elindult a másik irányba.
Már ez önmagában is borzasztó volt, de aztán...
Hirtelen jött a semmiből rengeteg habos víz.
A helyiség csak tellett és tellett vele. El akartam futni, de nem tudtam. Túl gyorsan jött a víz, és az ajtó is be volt zárva.
"Segítsééég!! Segííttssséééééég!! Megfulladoook!!!" - próbáltam kiabálni, de senki nem hallott meg.
Végül azt vettem észre, hogy a vízben lebegek. Körbe- körbe forogtam, hol jobbra, hol balra.
Majd, mire megszoktam volna, hogy vízben vagyok, elkezdett elszivárogni. Mintha kihúzták volna a dugót. Végül teljesen eltűnt.
Akkor megint megpróbáltam felállni, de ismét elindult, bár most lassabban mint előtte. Jobbra- balra ringatózott mint egy hajó.
Egyszer csak megállt. Teljesen. Végleg.
Újra hallottam a kattanást, amit az elején is.
A lány erre oda szaladt, kinyitotta az ajtót, és kiemelt a forgó tárgyból.
Szerencsére nem magamtól kellett kijönnöm, mert úgy szédültem, biztos csak kizuhanni lettem volna képes onnan.
A lány egyszer csak hirtelen felnevetett.
- Nézd csak milyen kis torzon borz lett! Aranyosabb, mint valaha!
" Micsoda?? Hogy én egy torz vagy borz?? Ez rágalom! Se torz, se borz nem vagyok!" - háborogtam magamban.
Végül egy hosszú, meleg, fehér vasra tett rá. Azt mondta, itt majd visszanyerem a régi alakom, és majd újra száraz leszek. Viszont az illatom csodálatos volt. Egész éjjel, amíg ott ültem szagolgattam magam, és arra gondoltam, hogy másnap már a küldetésemet kezdem el.
De azt majd legközelebb mesélem el Nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése